Itt még olajzöldek az akácok
s még kábult bogarak
hullnak a fénybe a sötétben
de éjszakánként már
hideg ezüsttel
veretezik a hold
s hajnalban hűvös a harmat
a csillagok
hullani kezdenek
augusztusban
s a madarak is elszállnak
melegedni
magányos vándorod vagyok
talán meghalnék,
ha nem tudnál szeretni !
1 hozzászólás
Kedves István! Szomorúan szép az augusztusi versed. A jegyeket költői képeid pontosan érzékelteteik. Kivánon szeressenek és még ezzel együtt sokáig élj.Nagyon szép kis költeményedhez szívvel gratulálok. Éva