Augusztusi fohász

Még itt van az augusztus vélünk,
nyár ajka suttog nekünk,
Hogy nem hagy el sohasem minket,
s örökkön szeretkezünk.

Még meztelen bőrünket járja
forró szél finom keze.
Míg fényujjak által virágba
szökken a szív mezeje.

Még hűs vízben jó megmártózni,
tikkad a szomjazó száj.
Még bűvös éj illata illan,
asszonyunk ajkainál…

De közel a hűvös szeptember,
apad az özönlő hév.
Óh, könyörgök pillangós nyárért,
adja meg ismét az ég!

Már foszlik a tündéri álom,
s hűvösek a hajnalok…
Óh, augusztus, én újra várlak,
s bús pillám könnyben ragyog.