Avar alatt

Ez őszi délután a fények árja
terülve vár a kerteken szelíden,
a nyár utáni méla tompasága
megülni vágy a rozsdabarna csenden.

Lehűlt a tó, a szél kavart vizébe
talán ma pár vöcsök, ha bukni merne,
a lank idő leszáll a parti stégre,
akárha visszavágyakozna lelke.

De hát a nyár ma már a messzi Délen
kacagva lángol és hevít szerelmet,
hiánya bárha fáj, hiába minden,
az ősz avarja lassan eltemethet.

Alatta, mintha újra mag hasadna,
didergve, bújva vár az új tavaszra.