Az a két nap!

Két nap, végre csak veled!
Mondtam: ezt nem feleded!
Nem zavartak szülők, testvérek,
Csak még sok ilyet, ezt kérek!

Szobád, 'hol már oly rég jártam,
Boldogan fogadott, ahogy vártam.
Ágyad: régi örömök színhelye,
Kín volt minden perc nélküle.

De most itt vagyok újra!
S peng még Gitárod Húrja.
Pengetem hát, had Szóljon,
A Haláltól is majd ez óvjon!

Örömmel adsz nekem Koncertet,
S tudom, hogy így szereted.
Az előadás végén ott a Taps,
Ígéred: szólózni többé nem hagysz.

De szavaid az idő tépi darabokra,
Gondolok már azokra Hajnalokra,
Mikor elmém, a magány tapossa,
Az idő is változik majd: fagyosra.

De most még kezeiddel cirógat a nyár,
Öröm és Jókedv, 'mi ma még vár,
S mikor úgy Szeretsz, az idő megáll.
Testünk összeforr: nincs többé magány!