Az Alföldön, itthon Békésben

Az Alföldön

Szülőföldem, messze nyúló, kedves, szép táj, sík vidék,
nékem soha nem lész kietlen, puszta! Csak menedék!
Ha látok, madarat, fűszálat, bogarat, virágot,
szívembe zárom, fogadd magadba, halott világom!

Itthon, Békésben

Egyszer régen, váratlanul, szerényen,
határt átlépve járgányon, Békésben,
szülőföldem kezdett hatni lelkemre,
mi záporozó hatást tett könnyemre.

Hittem én, sírásom nem marad abba,
múltam rám szakadt, végleg a nyakamba,
Apukám vesztettem, akkor múlt két éve,
megkésett fájdalom, életem reménye.

Mert ha nem késik a tagló, nincs kegyelem,
nincs az a gyógyszer, nincs az a fegyelem,
gyenge voltam még, ó túlnőtt gyerekkor,
nem élem túl a sokkot, mit kaptam akkor.

Hazaérve még, patakzott a könnyem,
Anyukám kérdezte, miért sír kisjánya?
Hosszú idő eltelt, mire kinyögtem,
Eszembe jutott Apukám hiánya.

Bélmegyer, 2016.07.24.