Az aligátor

Egyszer volt egy aligátor,
irtózott a galibától.
Úgy szerette a meleget
és tisztálkodni szerfelett.

Vizet forralt nap és este,
testét abban kényeztette.
Addig-addig fürdőzgetett,
kipancsolt sok fürdővizet.

Üres lyukban nyűg az élet,
hideg rázná, s az merénylet.
Kiúszott hát a tengerig,
fürdőjéhez sót is merít.

Körülötte radiátor,
nem is reszket aligátor.
Pikkelyt tisztít számtalanszor,
szappan is van, száz szakajtó.

Nézegeti tengervilág,
csodálkozik, nem lát hibát.
Szelíd állat, nemes, tiszta,
egyedi ő, igen ritka.

Tükörbe is belenézhet,
megérdemel feleséget.
Különleges állatfajta,
a tükröt is maga tartja.

Így éldegélt aligátor,
neve Ali, nagyon bátor.
Koszt kiűzött és hideget,
megmutatta, lám ki lehet.

Látta ember, tehet másképp,
ő is mosta a magáét.
De mégse lett olyan tiszta,
hogy a szappant visszaadja.