Van úgy, hogy álmaid hiába is szövődnek,
leomlanak varázsaik, ha kél a Nap,
rohannak egyre-másra csak csupán az évek,
nyomukban életed virága elszalad.
Csalatkozol, galád gazemberek becsapnak,
olyankor összetörten állsz, kegyetlenül
hasítja hátadon hevén a lét a szíjat,
s te csak szabadkozol bután, ügyetlenül.
Mikorra már a vad vihar letépi inged,
s körötted összedőlt megannyi kártyavár,
ne félj, figyel reád egy éledő tekintet,
az istenek kegyelme újra megtalál!
Ne add fel álmaid sosem, hiszen tiéid,
meríts belőlük új erőt a harc elé,
fogadd a sorsodat, hiszen vigyázva féltik
az angyalok, ne is kesergj tovább belé!
2 hozzászólás
Kedves Imre!
“Mikorra már a vad vihar letépi inged,
s körötted összedőlt megannyi kártyavár,
ne félj, figyel reád egy éledő tekintet,
az istenek kegyelme újra megtalál!”
Egyszerüen kellett idéznem!
Remek,biztató sorok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre