Az álom

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt
kifulladásig
mindenütt
ahogy szerette

Megtörtént ami
sohasem
s amikor
vége volt szép
asszonyteste
fölém magasodott
még gyönyörködhettem
benne
ziháló ujjongó hangjai
mint parázna angyalok
reggelig
kószáltak felettem

Szép éjszaka volt
de csak álom
csak csoda
csak szédület
ős – malom mely
megőrli a szíveket
örök asszonyom
akire vágytam
örök zsoltárom
akit soha nem feledek
sem innen sem túl
a halálon