Az álom és az ördög

Az éji álom illan, átlopózva
a létezés falán tovább bolyong,
kerek szemét kinyitja álmodója,
amint a zord való elébe ront.

A lágy etűd kicsengve messze tűnik,
a vért a testre újra felkerül,
a szív talán kivárna pár ütemnyit,
de pitvarára balga démon ül.

Rikolt a harci kürt, velőt remegve
hasítja át a hajnal illatát,
de hát ma háborúzni volna kedve
az ördögének, így vadul kiált:

Előre, öld a véredet halomra,
ne adj kegyelmet és ne tétovázz,
hiszen velem maradsz a rút pokolba,
nagyon vigyázok arra, hogy ne fázz!