Halottak mindenütt, a bűzük fojtogat,
vér borít mindent, mint nagy vörös köpeny.
Érzem még ajkamon sosem volt csókodat,
bánat emészti, égeti el szívem.
Egyedül vánszorgok, szemem téged keres,
nincs már körülöttem, aki él.
Nem kérhetem többé tőled, tudom: szeress,
a szívem valamiért mégis remél.
Halk sóhajt hallok, ha a szélroham elül,
nem, hát nem a szél suttog, te vagy mégis.
Magadhoz szorítasz, minden izmod feszül,
szemed vért könnyezik, hát sírok én is.
Visszatér minden emlék, jó is és rossz is,
itt a Halál is, szorosan nyomunkban.
És mindennek a végén itt vagyunk mi is,
egy túlélőként e néma pokolban.
2 hozzászólás
Ciao dolce!
Hát ez nagyon jó lett!
Nem is kell hozzátenni semmit. Versed minden betűje megérintett.
ölelés -M-
Érdekes, fájdalmas de mégis szép.
M.