Az arany egy ritka fém,
meg is látszik az értékén.
Drága, mint a szarvasgomba,
mely nem terem minden bokorban.
A színe lehet fehér, vörös, sárga,
e szerint változik az ára.
Vannak írók, költők,
kik arany tollal írják nektek,
a prózákat s, a verseket.
Festők, zenészek,
aranytorkú énekesek,
ők teszik szebbé az életet.
A sportolókról nem is szólva,
ahogy a dobogón állva,
éremmel a nyakában,
a felkúszó lobogót látja,
s, a himnuszt hallgatja.
Van, aki arany óráját a kezén,
vagy a zsebében hordja,
a másik, az aranyomat,
a tenyerén hordozza.
A szegényebbje láncát, gyűrűjét,
a zaciban tárolja.
Néhányuknak arany téglája van,
azt a bankban tartja,
van olyan is,
ki az aranyerét a sebészetre hordja,
s, alig várja,
hogy végre meg szabadítsák,
tőle!
4 hozzászólás
Nekem ez gyerekversnek tűnik, legalábbis a tartalma, meg ahogy le van írva. A rímeken még van mit csiszolni. Üdv!
Kedves Boer.
Köszönöm szépen.
Tudod a negatív kritika is kritika, csak van aki nem tudja elfogadni.
Átgondolom az észrevételeidet.
Üdv: Béla
Kedves Béla!
Én a versedet inkább humorosnak fogom föl, ami az utolsó szakaszt mentesítené attól, hogy nem kedvező kritikát írtak róla. Nem egy verset olvastam, ami igazán nem üti meg a kellő mértéket, mégis csak olyan kritikát írnak sokan róla, hogy tetszik a versed, tehát semmitmondó a véleményük.
Helyes, ha a negatív kritikát is emelt fővel fogadod el.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
A negatív kritika is kritika.
Aki csak a tömjénezést fogadja el az semmit sem tanul. A jó pap is tanul a hibákból.
Ha valamit elírtam szívesen javítok rajta, ha erre a nálamnál okosabbak hívják fel a figyelmemet.
Szeretettel: Béla