Az ég dörög

Egyszer csak visszaértem a szép kamaszévek
koncertjeihez, alföldi papucsban, s falam
már túl rég üres, a szelíd vándor kékben
elpilledt, sörét issza egy régi dalban…

Jó kis útszéli kocsma jön szembe, s nézi
a vándorokat, retro zene, fapadok, szesz…
és a dal ugyanúgy szól – Hello Mr Monkey,
Lady in black, kormos lett a nap hirtelen,

vagy csak a szemembe ment valami kosz,
elhagytad te is a várost, a falut, s a földön
mi nagyapádé volt, most a párttitkár rikoltoz,
ordít, új urai vannak a határnak, az ég dörög…

Az ég dörög, a papok maradtak élősködni,
adót nem fizetnek, meghágják jámbor hívők
asszonyait és megdorgálják keményen, aki
olyan kapzsi, falánk és istentelen mint ők.

Aztán a rock újra örök, Smoke on the water,
és feledjük a perc bajait, feledünk mindent,
reggel van újra: – Harmadik század ébresztő fől!
– Reggelitornához sorakozó… hideg van odalent…

Az ég dörög csak folyvást és hobót hallgatok,
egyedül vagyok mint az ujjam, s nagyon régen,
hátramarad lassan minden, magányos dalok…
egy könyörgő felhő sírdogál az égen…