már semmitől sem félek
az éj sötét ura az apám
s halandó az édesanyám.
Vére szomjazok, látod
most is a prédámra várok
régóta figyelem ezt a nőt
érzem a testéből kiáradó hőt.
Kecses mozgással suhan el
még a halott is életre kell
szép hajával a szél játszik
szemében a fény csillámlik.
Lágy ajkai közül pára száll
egész testében reszketve áll
megfordul az arcomba, néz
már olvadok, is mint a méz.
Nesztelenül mellé suhanok
és selymes illatába zuhanok
elragad a gyönyörű teste
olyan hosszú még ez az este.
Kezével arcomat simogatja
lelkével szívemet nyugtatja
nyaki ütőerében dobol a vére
pusztán egy harapás és vége.
Szebb s jobb élet vár velem
kiszívom a vérét, amíg merem
fogaim hamar elérik az ered
minden létező bűn innen ered.