Mi ez a csönd?
furcsa és néma. –
Egy holló repül tova.
Szárnyai már megviseltek,
tollai már megtépáztak.
Sötét szemében a gyűlölet-
– temetetlen vad rémület.
Csőrében egy égő fáklya,
fölgyúl már a pici lángja!
Pici fáklyán pici tűz,
két szárnyával sorsom űz!
Mit akarsz itt? Mit keresel?-
– szólok hozzá, de nem felel.
Ne kísérts már, csúf madár!
Tűnj el innen tova már!
Hessegetem, de nem repül,
sötét lelkén rút átok ül!
Balszerencsés, fájó érzet-
– lecsap rám a sivár végzet!
Elterülök földön nyomban-
– szállok immár én is- holtan.
4 hozzászólás
Mintha csak a lelkiismeret követne…
Amúgy a stílus nagyon tetszik, a szimbólumok konkrét hangulatot adnak.
Szép volt!
Tetszik a hangulata!
Kedves Éjszakai fény!
Tetszett a versed, vannak ilyen komor hangulatok és ezt jól megírtad!
Szeretettel: Falevél.
Köszönöm mindenkinek a dícséreteket!:)