Látod Kedvesem!
Látod, ilyen az életünk.
Találkozunk,
összefonódunk,
sajogva búcsút veszünk.
A napok folynak.
Csak perceknek érzett órák
suhanásában,
boldogságában
éljük nappalok sorát.
Látod Kedvesem!
Látod, ilyen a sorsunk.
Szerelmünk
gyengéden védjük,
Minden bántástól óvjuk.
Éjszaka élünk.
Álmunkban teljesül vágyunk.
Együtt közös,
tündérszép jövőt,
örök szerelmet látunk.
Látod Kedvesem!
Látod, más a valós élet.
Közös álmunk,
boldogságunk
a nappallal semmivé lesz.
3 hozzászólás
Kedves Helen nagyon szép vallomás!
gratulálok hozzá!
Szeretettel: maric
ELveszünk a hetköznapok szürkesegeben….es a kapcsolatunk is beleszürkül, elkopik….ez jutott eszembe a versedröl…ne legyen igy!
H.
Kedves Helen!
Érdekesen állítottad fel eme szerelmes versed. Ilyen az életünk is, fenn és lenn!
Korabeli versedet a véletlen hozta elém, ezért elolvastam.
Szép napok, szép évek, s még akkor is boldogság, ha időnként kicsit összekoccanunk.
Ilyen az élet!
Szerettel olvastam: Kata