Az élet dala

Egy anyukának megszületett a gyönyörű szép babája,
Azért sír, mert tudja mi megy, ebben a mocskos világban.
Az, hogy fiú vagy lány, tökmindegy most végül is,
Így is, úgy is sokat szenved, akárhonnan nézzük is.

Pár évesen nagyon szelíd, okos, erős, szép gyerek.
A könnyed csorog a meghatottságtól, amikor ő fölnevet.
A belsőt nézi, nem a külsőt, ha rá mosolyogsz, megszeret.
A törődésed kamatostul visszaadja ő neked.

Aztán egyszer iskolás lesz, táska kerül a vállára.
Szépen, lassan eltűnik szülei kis báránya.
Rossz emberek, kiközösítések, hazugság meg miegymás.
Szépen lassan rájön ő, hogy a legtöbb ember csalódás.

Miért van az, hogy a legtöbb ember
Tele van ostoba előítélettel.
Nem tud úgy szeretni, mint egy kisgyerek
És örülni, ha más felnevet.
Miért van az, hogy a legtöbb ember
Az igazságért harcolni nem mer
Miért nincsen a földön béke
Lehetnénk már jók is végre.

És amikor úgy érzi, hogy van mellette igaz barát,
Megnyílik és elmondja minden gondját és baját.
Aztán egyszer valami miatt eltávolodnak egymástól,
Mindkettőnek teljesen más képe lesz a világról.

Beköszönt a szerelem is bolyongó életébe,
Egy ideig jól működik, aztán egyszer vége.
A munkahelyen rossz a főnök, a sok rosszból elég volt,
A reményteljes házasságán éktelenkedik egy-két folt.

De hát ember küzdj, és bízva bízzál,
Ne lopj, ne csalj, ne hazudjál.
Ha szívedben szeretet van, szép leszel tőle,
És legalább általad béke száll a földre.