Van hogy elgondolkozol azon,
Vajon miért is vagy a világon,
Meg mondom én ezt neked,
Mert az kell hogy szenvedj,
S becsüld az emberi érzéseket.
Ha minden tökéletes lenne,
Nem értékelné az ember,
Sem a jót,sem a rosszat,
Minden felszínessé vállna.
Ezért szenvedünk mi annyit,
Ezért vérzik ezer meg ezer szív,
Mikor a szád mosolyog,
De lelked ürességtől kong,
Gondolj arra az egy dologra,
Hogy bár a szívnek fájdalmas,
De a boldogságnak ára van.
Ezt kell nekünk megfizetnünk,
S egyszer boldogok leszünk.
Az élet értelme
By Bubanc
13 hozzászólás
Van akinek igen és van akinek nem. Sors vagy szerencse?
Talán Tibor arra a részre gondolt:”Mikor a sád mosolyog…..”
Hát én sem tudnám megmondani: Sors vagy szerencse? Van akinek igen és van akinek nem!
“De a boldogságnak ára van” -igaz
megmondom – egy szó…
kicsit kisebb fába vágd a fejszéd, mint “az élet értelme”… ezt egyrész még úgysem tudod, másrészt túl általános a téma. meg ez az egyes szám harmadik személy olyan megmondós, nem jól adja ki magát.
no és a rímek…
a ragrím csak nagyon indokolt esetben számít rímnek – tehát “azon – világon”, “megfizetünk – leszünk” nem rímek.
a rímképzésnél nemcsak a magánhangzóknak kell (kéne) összecsengenie, hanem a mássalhangzóknak is…
“neked – szenvedj” – magánhangzók ok, de a “k” és a “nv” még nagyon távoli asszonáncban sem jók…
ugyanez vonatkozik az “ember – szenvedj” rímpárra is – itt az “r” és a “dj” nem cseng össze.
tulajdonképpen egy valamirevaló rím nincs benne, ami nem lenne baj, ha nem látnám a rímelésre való törekvésedet.
olvass verstant, abból sokat tanulhatsz.
sn
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Én azért írom a verseimet,hogy kifejezzem vele az érzéseimet,vagy egy történetet meséljek el vele,nem feltétlenül a rímek kedvéért.
Igazad van “sajnosnem” abban amiket ide leírtál,köszi ,hogy felhívtad rá a figyelmem.
az, hogy Te miért írsz – nem érdekel senkit (nem rosszból mondom).
a költészet nem az érzések leírásáról szól… arra ott a napló. a költészet sokkal több annál.
SajnosNem
ebben nem értünk egyet.
a költészet elsősorban az érzések kimutatására szolgál, és a formaiság teljesen másodlagos.
szerintem
persze fontosak, hogy a formai hiányosságokra is odafigyeljünk.
a költészet érzések keltésére szolgál… és nem kimutatására. persze az egyik nem zárja ki a másikat.
aki csak az érzéseit akarja kimutatni, az nem akar adni – az még csak a felszínt kapirgálja.
nagyon magányos vagyok
hiányzol és nélküled nem bírom ki
szeretlek és a szeretet
boldoggá tesz
az érzéseimet írtam le… ez költészet? dehogy az.
magányos vagyok
nélküled megfagyok
mint madár a hegyet
– nagyon szeretlek
a sorvégekre fabrikáltam rímet… ez költészet? ugyan.
“Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.”
ez a költészet….
álljunk meg, te ezt: “a költészet érzések keltésére szolgál… és nem kimutatására. persze az egyik nem zárja ki a másikat.”
tényként kezeled
ha abban nem tudunk megegyezni, hogy ez nem feltétlenül így van definiálni sem tudjuk a költészetet.
a kínrímek, és a ritmus-rím nélküli vers is lehet költészet.
szerintem
a művészet általában teremtés. nem a mű létrehozása az, hanem az, amit kivált.
ha leírom az érzéseimet (lefestem, megformázom, kottába írom) és nem vált ki senkiből semmit, akkor célját veszti, mint műalkotás. ennek is van értelme (mondjuk terápiás – kiírom magamból), de ez attól még nem művészet.
“a kínrímek, és a ritmus-rím nélküli vers is lehet költészet.” – lehet, ha a mű nagyszerűsége igazolja, feledteti azokat.
sajnos még mindig nem érted meg, hogy amiket leírsz nem tények, amíg nem barátkozol meg azzal a gondolattal, hogy ez sokak mások szerint nem így van, nem tudunk erről vitatkozni.
komolyan, mintha vaknak magyaráznám a színeket.
Te azt értsd meg, hogy az még nem elég egy vershez, hogy érzéseket próbál leírni, mivel érzéseket mindenki le tud írni.
a Te állításod szerint semmi nem különbözteti meg a rímfaragót a költőtől.
Szép és igaz sorok,
e versért köszönetet mondok.
Remélem lesz az élet ennél jobb is,
Mert rájöttem: nevetni kell, még ha belül szomorú vagy is.