Ha a Földön életünkben a szenvedésről szól minden,
Minek ez az élet, s az ember becsülete mivé lett?
Mi értelme van a sok szenvedésnek,
Ha utána úgy is bajban végzed?
Ha semmi öröme nincs a létnek,
Akkor tovább minek élned?
Talán van még remény,
Nem szűnt s nem tűnt el a fény,
még lehet az élet jó és szép,
Újra meg újra felsejlik a pozitív kép.
Mondják neked az emberek, így- úgy cselekedj,
Hol van a szabadság, hol az emberi tisztelet?
Miért kell tűrni, hagyni, hogy mások ellened tegyenek?
Sőt azt, hogy ellenségeid megöljenek?
Ha annyira a tudás megszerzése, a tanulás a cél,
Miért büntetik azt, aki tud, hisz, tanul és remél?
Hogyan lehet az, hogy a tanult ember csak retteg és fél,
Míg a sokkal butább utazik s vígan megél?