Az elfojtott erők

Fagyban Nyugszik még a tenger, mélyén háborog
Szétfeszítik jégpáncélját vad áramlatok
Ó, ha egyszer kitör az elfojtott harag,
Őrjöngő tombolása mindent elragad!
Nem lesz gát, mi majd szökőárát fojtsa
Habzó szájában tengerjárók roncsa.
Hurrikán torkában az üvöltő halál
Dühében megzabál mindent, mit talál
Ha városokra löki gyilkos tajtékait
Földeket hullámkarja darabokra szakít

Miért vetettétek fogság kínzó börtönébe?
Igaz természetét megtagadva tőle.
Tűrte, amíg tűrni lehet, de néma kínja,
Visszafogott valóját sokszorra fokozta.
Ha hagyták volna tenni, amit tennie kell,
A világ ellen így tán sose kel.
Hagyjátok hát meg az ős szabad akaratot.
Amit a teremtő Úr a léleknek adott.
Ha ettől megfosztják, lám, kifordul magából,
Elsodródik teljesen az emberi világtól.