Még áll a fenyő.
Büszkén, dísztelenül.
Nyurga törzsére
hiába fentek fűrészt.
Időt kapott a télre.
A gyökere fojt,
ha hagyom rombol, feszít.
Választani kell
vagy örök álmatlanság,
vagy hideg , örök álom.
Ága lassan ring…
fekete rigót ringat,
fehér hó helyett.
Levágott ágaiból,
koszorút fontam apám.
18 hozzászólás
Kedves Ági!
Meghatóan szép versedhez szeretettel gratulálok!
Többszöri olvasás után mindig mást juttatott az eszembe. Szeretem az ilyen verseket!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér
Ez a vers az ablakunk előtti fenyőről szól.Közel van a házunkhoz ezért ki kell vágni.
Mint alkotás több.A szavak ereje gondolatokat ébreszt.Amikor elkészült én is éreztem az allegorikus értelmezhetőségét.Szerintem ettől csodálatos a versírás mert valahonnan kapsz hozzá valami pluszt.Én ezért szeretem.
Szeretettel Ági
Kedves Ágnes!
Megfogott a versed, szerintem többről szól, mint egy fenyőről.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Bocsánat! Valami lemaradt.
Nagyon boldog új évet.
Üdv: harcsa
Köszönöm kedves Harcsa.
Örülök, hogy olvastad a versem.
Ági
Kedves Ágnes!
Örülök,hogy a fenyöd idöt kapott a télre…
bár kapna tavaszra és nyárra is még…
hogy a rigókat ringassa…
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor
Látod épp ezért írtam róla.Sajnálom mert most is itt ringatja a szél a napsütésben.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel Ági
és ha közel a házhoz,mennyi szép ihletre ad anyagot!
…
Bár sejtelmes fájdalom kóborol soraid között, mélységes szeretet és léleksimítás bújik minden szavadban. Nagyon szép! szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Köszönöm kedves szavaid, és az érdeklődésedet.
Szeretettel Ági
Kedves Ági!
Megható vers egy fenyőért!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel Ági
Kedves Ágnes, talán mégsem elítélt. Az én fenyőm is közel van az ablakomhoz, de nyáron olyan jó hűvöset ad, hogy nem cserélném fel egy légkondicionálóval sem. Semmi pénzért, bár télen beárnyékol, de ő mégis csak él. Ringasson még a tiéd is sok feketerigót, mint az enyém. Ringassa az életet a levágott gallyak halála helyett. Lehet, hogy gyökere rombol, de a levélzete jövőt épít, és megőrzi a jelen értékeit. Talán még sokáig áll a fenyő… Tetszett a vers, amely mélyen megérintett. Üdv.: Zsolt
Kedves Zsolt
Örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm a hozzászólásodat.
Ági
Kedves Ági!
Versed nekem azt suttogta, hogy mégis szereted azt a fenyőfát, még ha nyurga törzsére hiába fentek is fűrészt! Egy fa a házunk, vagy ablakunk előtt mégis mindig értéket hordoz. Nálunk is van egy kicsit viharvert fenyő, mellette egy nyírfa, ami az erőt elvette az előbbitől, erősebbnek bizonyult, ezért nem fejlődhetett ki úgy igazán… De a nyírfának mindig örültem, s alig vártam, hogy felérjen egészen a mi ablakunkig, s hiába ontja kora tavasztól késő őszig a termését, majd a leveleit, pontosan az én ajtóm elé. Ágai közt nem rigók, hanem gerlék éltek, amíg egy alkalommal a kegyetlen vihar le nem verte fészküket. Versben emlékeztem meg a szomorú eseménytől.
Versed valóban többről is szól, elgondolkodtat.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata
Egy hibát követtünk el, hogy közel ültettük a házunkhoz .Persze olyan pici volt akkor.
Örömmel olvastam a hozzászólásodat.
Szeretettel Ági
Kedves Ági!
Versed eszembe juttatta a régi házunk gyönyörű fenyőfáit.
Olyan szívhez szóló a versed, hogy most igencsak vérzik értük…:(
Mégis, nagyon jól esett olvasni.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida
Köszönöm kedves soraidat.Bizony a fákhoz is fűződhet érzelem.
Szeretettel Ági