Az első csók….saját vers

Csodát tett velem az élet,
Mert élek, s találkoztam Véled.
Egy borús őszi délelőtt
Ott álltál, a pályaudvar előtt.
Szemed pajkos ragyogása,
Mint nevető virág boldog kacagása,
Pillantásod tüze mély kráterként izzott,
S vágyunk dallama, már nem volt titkolt.
Ajkad bíbora, vörösre festette az eget,
Kezed puha érintése idézte, a gomolygó felleget,
Ölelő karod féltő birtokában
Bújtam én, s fürödtem szavaid folyamában.
Csak néztelek, és ittam ajkad selymét
Mi simogatta lelkem, szította szívem szerelmét.
Andalogva kéz a kézben, meg-megállva….
Ízleltük a csókot, s tudtam már nem hiába,
Mert gyengült a lábunk, s vágyunk óriássá nőtt
Boruló elménk már buja, vad álmokat szőtt,
S az álom egyszer csak valósággá változott
A felkelő hold fényénél, szerelmünk találkozott.