Négykézláb: mindig ebben a vérben,
kirúzsozva, meztelenül megállva
a rejtett gondolatok holdudvarában;
az eget kémlelő egyedüllétben,
visszavárni a véresre ízlelt
szavak dacos gomolygása után,
megkönnyebbülten, talpig könnyben
az eltávozott ihletet,
s közben azt súgni valamennyi
utadba eső tükörnek:
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Az eltávozott ihlethez
By Szűcs János
6 hozzászólás
Szia János! 🙂
Ez a vers nem kifejezetten filozofikus, nem azon a síkon zajlik. Úgy látom, csak őszinte-pőrén kitört belőled valami, ami nagyon fáj, ez adta mégis az ihletet. Nem távozott el tőled, mert a keserűség által megjelent a betűrengeteg, ami bizony verssé alakult. Kivételesen fejezted ki az elfojtott vágyat, a megsemmisülést. Porban fekve mezítelen lélekkel kitárni a gondolatokat így…
Nagyon tetszett a versed, megcsodáltam, mert kivételesen emberi. A többi költeményed is az, de itt jobban kidomborodik, hogy nincs pajzs, nagyon is sebezhető vagy te is, ezt fel is vállalod. 🙂
Szép! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik a vers. Valóban egy "nagy levegővel" született.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Tetszik a versed, benne van a szenvedés, amit akkor érez az ember, amikor valamit nagyon szeretne megalkotni, mégsem sikerül. Én nemrég ugyanezt prózában írtam meg, szintén egy levegővel. 🙂
Üdv.: Phoenix
Kedves Phoenix!
Nagyon örülök, hogy így megérezted miről szól – szándékaim szerint -ez a vers.
Egy írásnak persze több olvasata lehet, talán ennek is. De amit leirtál, az indítta el ezt a szöveget bennem.Furcsa az: ha eltávozott az embertől az ihlet -tehát a józan ész szerint ihlet nélküli állapotban van- abból is születhet egy levegővel egy vers. Ugye, hogy a versírás egy csoda?! Talán ezért műveljük.
Barátsággal üdvözöllek:SzJ
Szerepjátékaink magánya, nekem ez jutott eszembe.
Jó volt olvasni.
Tisztelettel: eferesz
Kedves Eferesz!
Igen. Nagyon jó az olvasatod.
Köszönöm kommented.
SzJ