Gerincemen érzem
Ódon elmúlásod
Lyukat beszélnek hasamba
Az évek
Gyorsuló szívverésem
Ódázik remélve
Lyon városából
Adsz te hírt levélbe'
Gyászszertartás elején
Ólom merengésem
Lyukasórák tengerébe
Altat el egészen
Gáláns hűtlenséged
Óriási hiba volt
Lyukas szívű senki lettem
A magányos telehold
Vándormadár
Időtlen emléked
Gyászruhát nem véve
Átnyújtom tenéked
Zárva marad üres lelkem
Lásd tehát madár
Akartalak egykoron de
Keresésem leáll
Életjelem hírvivője nem te leszel gólya
Novemberi hajózásod nem gátolja bója
6 hozzászólás
Jelkép ez a madár, s ettől izgalmas és talányos a vers! Üdv: én
Hát persze hogy jelkép 🙂
Tetszik, kedvesen ügyesen szőtted a szavakat.Gratulálok!
szeretettel üdv:hova
Tényleg jó lett, bár nem tudom a második versszak kicsit kilóg a sorból. Valahogy az a Lyon szó fakóvá teszi ezt a verset.
Szeretettel: Oratus
Újra elolvastam, sztem a Lyon-városa klassz benne. Ez egy utalás, mint ahogy az egész vers is, -nem L. városáról szól:)
Kitűnő versed szeretettel olvastam: Zsuzsa