Az én bakancslistám

Olykor volt virágos, gyönyörű a rét
kacajoktól hangos a szeretett ház,
s e napok feledhetetlen örömét,
nem veheti el tőlem már soha más,
játszottam és sokan játszottak velem,
de csak őszintén és tisztelettel,
hát mindenkinek fennhangon üzenem,
Emberként élem tovább is életem.
S ha bárki bánt, velem igazságtalan,
nem adom vissza, hibázhat bármikor,
nekem ez már nagyon méltánytalan,
az Isten megbünteti valamikor.

Jaj, elrepültek felettem az évek,
bakancslistám nincs, nem is írtam soha,
de mi hirtelen a szívembe tévedt,
nem adnám semmiért senkinek oda.
Csak egyetlen kérés száll feléd most Uram,
s ha meghallod légy velem olyan kegyes,
arra sodorj, hol szeretet lesz az utam,
ahol még szívem boldogságtól repes.
Ne keressek szerelmet ott ahol nincs,
s megtaláljon, akit rég várok itt bent,
enyém lehessen a régen vágyott kincs,
esküszöm, hogy megteszek érte mindent.