A csend mindig dalra fakaszt,
halld hát az én dalomat!.
A csend nekem most mást jelent,
elmerülni benne csendesen,
élvezni ölelését,
mint puha takaró melegét.
A csend néha fáj,
harsányan segítségért kiált!
Szétfeszíti a testemet!
Nem bírom tovább cipelni a terhemet!
Csend! – Most kérlek picit szünetelj!
Hallom jajongó szavad idebent.
Hangtalan sikolyok, melyek zsongnak fejemben!
Ezernyi méh zümmögése fáradt lelkemben.
Az én dalom
By Kedves
5 hozzászólás
Nagyon szomorú, zaklatott dalt hoztál kedves Anikó!
Szeretettel kívánok szebb napokat az új évben: Ica
Kedves Anikó!
A csönd néha fülsiketítő tud lenni, néha pedig olyan, mint egy meleg, puha takaró. Néha az őrületbe kerget, néha pedig mindennél jobban vágyunk rá. De, ha dalra fakaszt, az mindig jó. Meghallgathatjuk egymás dalait. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Anikó! Tetszik ez a gondolat, s a kifejtése! A csend néha nagyon tud kiabálni, néha pedig képes arra, h a legszörnyűbb dolgokról suttogjon! Az ember ilyenkor bekapcsolja a rádiót és heavy metalt hallgat. De, lehet béke, méhzümmögés, dalfakasztó áldás is! Klassz! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Anikó!
Szép dallamosan suttogtad el a dalodat.
Az is igaz, hogy a csend időnként fáj, főleg, ha egyedül vagyunk.
Szép költői szavakkal alkottad versedet.
Szeretettel olvastam: Kata
Igen Kedves!
Valóban van mikor a csend
már kicsit szünetelhetne….
Szomorú dalodban nagyon szépen kifejtetted, s te megtörted!
Kívánom Neked, hogy kívánságod teljesedjen!