Szelíd istenek játszanak Olümposzi magason
kenyérrel dobálnak, s jajgatnak az édenben.
Bűnösnek lenni ők túl szentek, de így vakon
csillognak, ragyognak, álmot osztanak szépen.
Úgy tekintünk fel, mintha ottan nyílna a menny,
meg a pokol is, ha az éjjelben kóborlón
porban térdepelve belénk folyik a szenny…
De mi kapkodjuk morzsáit bőszen, s oly mohón.
Tompa már az a túlbecsült értelem a földön,
s mint a barmok, járjuk koptató köreinket.
és nem…hát nem jön újra értünk a vízözön
átvágjon, emésszen millió parány életet.
Mégis ki, ha nem te mondod már ki: ÁLLJ!
Mondd jajduló józan, d jeges föld, Hazám
sereged eltiporni mikor jő, s üvölt az a száj,
tombol a rengeteg, kik még emberek…Az ám!
1 hozzászólás
JÓ!
(Az utolsó vsz-ot nézd át… "d jeges"..)
A Borostyánon is voltál, jól emlékszem?
:)))))