Pimasz egy hódoló, s csak int,
De nekem hiába kacsint.
A rengeteg bók mit sem ér,
Nem kap semmit, hiába kér.
Csak a te bőröd olyan lágy,
Hogy egyből felcsigáz a vágy,
Elragad a bódító kéj,
Tudom, hogy csak ránk vár az éj.
Az a huncut szerelem hív,
S egyre gyorsabban ver a szív.
Ez ellen nem tehet az agy,
MINDÖRÖKKÉ AZ ENYÉM VAGY!
4 hozzászólás
Kedves Dusi!
Kedves szerelmi vallomás, szenvedéllyel átszőve. És jók a rímek:)
Üdv: Borostyán
köszönöm szépen! ^^
Igazi fiatalos, lendületes szerelmi vallomás, ezek után biztosan tudni fogja az illető is hogy most már nem "menekülhet" előled! 🙂
Ez jó és kedves, fiatalos lendület van benne.