Az erdő életet sóhajtó
időtlen fái alatt
egyenest a csöndbe ballagok,
titkot őrző óriások,
léptem nesze lucskos avarba
szivárog.
Fény-árnyékból szőtt
lombok között
régmúlt álmok
kísértenek,
terebélyes bokor
szelíden utamba áll,
egymáshoz simuló ágai
súgva feleselnek.
Az erdő
By Boszika
4 hozzászólás
Sejtelmes vers, ami magával ragad. Versnél nem szoktam ilyet mondani, de szép a megfogalmazás. Ami nagyon megfogott:
"Fény-árnyékból szőtt
lombok között
régmúlt álmok
kísértenek" – Ez (is) nagyon profi. Van valami mélyen magával ragadó a verseidben. Megérdemli az ötöst! 🙂
Nagyon köszönöm Doreen! :))))
Kedves Boszika!
Nagyon tetszenek a képi megnyilvánulások, amik a versben bőven szerepelnek. Üdvözlettel: Szilvi
köszönöm szépen Szilvi!!!! :)))