Csak ülök, és nézek, szemembe könnyet csal
A madárdalos erdő, s a csörgedező patak.
A napsugár fénye, mely csillan a víztükrén,
S a kuvik hangja dalol, az erdő legmélyén.
Az erdő hangja az, mely nyugalmat áraszt,
Az állatok szépsége! Csodás világ az!
A fürgén szaladó mókusok, a fák tetején,
A megbúvó pocok, az erdő rejtekén.
A büszke fakorona, az egekig ér,
Lombja védelmet ad, ha hűsölni térsz,
Lentről nézve a felhőtlen kék eget,
Csak csodálni tudom, a természetet.
Csak hallgatom csendben, e lágy zenét,
A harmatos fűben, fekve nézek én,
Hallgatom a cinke csicsergő hangját,
S érzem az anyaföld csodás illatát
3 hozzászólás
Irígylem amennyire természetesen jönnek elő a soraid, szerintem ez nagy adomány..Neked is és Nekünk is akik olvasnak..
Kedves dininpapa!
Köszönöm a véleményedet 🙂
kedves vagy….
Nagyon szép kellemes vers. Örömmel olvastam.
Ági