Erdőben sétálok, a fákon keresztül
majd elém ugrik egy lány s a padra leül
oda hív magához gyere ide kérlek
nem mondok én nagyokat csak szeretlek téged.
Ennek hallatára könnyes szemel fel állok
nem nézek én hátra majd a hideg kirázott.
utánam kiabál mért vagy ilyen barom
foglalt a szívem én senkinek nem adom!
1 hozzászólás
Szia! Jó ez,olyan szomorú meg hátborzongató csak sok benne a helyesírási hiba most nem sorolom mert nem akarlak vele idegesíteni! Jó lett!