Emberi érzelmek hegedűse vagyok.
Persze ,bevallom,nem művészi fokon
Pezsdittík táncra lelketek húrjaim.
Nótáim szívébe mindent bele rakok,
Mit eldobott az élet és gyötrő álmaim.
Szeretet fájából született e hangszer,
Minden apró forgács célt adó remény.
Egyszerű emberek vágyai faragták,
Ő szívükre hangolt,vérző csodaszer.
Ajándékba kaptam érzelem vonóját,
Ezért cseng a dalom,szívből,igazén.
S ha majd sírba döntik lelkemet az évek,
Játszatok el rajta értem egy imát.