Január jégen fut,
Februárnak szele zúg.
Márciusban csermely csobban,
Április szeszélye lobban.
Május fényben tündököl,
Illatával elbűvöl.
Júniusban erő duzzad,
Július már kalászt ringat.
Augustus megérett arra,
Hogy a nyár legjavát adja.
Szeptember, mint őszelő,
Bölcs termés-mérlegelő.
Október, hogy még kibírja,
Édes szőlő levét issza.
November sápadt arcába
Esőt csap a szél, futtába'.
December fáradt kezével
Békét hint az alvó földre.
5 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszik, hogy ilyen szépen végigvezetted, bár nem egészen eredeti az ötlet, sajnos, de ez sok másra, ami ugyanígy klassz vers, is igaz, szóval ezt nem kritikának szánom, épp csak megjegyeztem.
Nem tudom, mennyire tudatos, hogy a ritmusok az esztendő vége felé igen-igen lelassulnak, de szerintem jól veszi ki magát: eleinte minden hónap 1 sor, májusnál van törés öt hónap után, aztán augusztusnál már három után, és onnantól mindegyikhez kettő sor tartozik.
Nagy kár, hogy a vége nem sikerült olyan jól, ha találnál valami jobb rímet, remekül le lehetne zárni. (Nem biztos, hogy jók/használhatók de ötletnek pl. kezével-ez évvel vagy kezével-vezényel… csak ami az eszembejutott, de nyilván találsz egy megfelelőt.)
Egyébkjént kedves vers, és jó, ha meglátod a természetben minden hónap szépségét (kivéve novemberét, ahogy látom 😛 ).
Üdv
Zsázs
Jó kis vers, nagyon tetszik.
Üdv: Colhicum
Nekem is tetszik!
Ügyes munka!
A.
"November sápadt arcába esőt csap a szél, futtába'" – hát ez bejött.
"December fáradt kezével békét hint az alvó földre" – bárcsak bejönne…
A többit meg majd meglátjuk… jövőre…
Jó kis vers! (üdv.: Á.E.)
Kedves Virágének!
Örülök, hogy rátaláltam erre a kedves, szép versikére!
Gratulálok hozzá!