A kopasz ágakon pár sárgult levél függ.
A szürke égbe a fák pőrén kapaszkodnak.
Csak a krizantémok nyílnak még több helyütt.
Távolabb varjak és szarkák zajonganak.
A Nap szürke felhődunyhája mögül
talán valamennyit lát e tájból.
Fénye a tájon bágyadtan szétterül.
Pasztell formákat mutat e világból.
Ilyen az ősz a mi kertünkből nézve.
Sok-sok szépsége az ősznek is megvan.
Felbecsülhetetlen, hatalmas értéke
benne van a varázslatos önmagában.
Lassan-lassan tovább megyek.
A lakásban melegebb van.
A szobaablakunkhoz lépek
tovább gyönyörködve a tájban.
Utóirat:
Ebben a szépséges, óriási csodában!
2 hozzászólás
A vers egyszerűsége, tisztasága, és valamiféle békéje tetszett meg.
Üdvözlettel:Tibor.
Az ősz a kedvenc évszakom 🙂 Ilyenkor a legszebb és a legtitokzatosabb a táj. A narancsos, ködös derengés a nedves föld és a mohás fakéreg illata mindent beterít. Kellemesen hűvös van és színpompásak a fák.
Üdv.: Phoenix