Megrekedt bennem egy pillanat,
most súlytalan lebegek veled.
Fényévnyi távolság lett a perc,
mely szívemben végleg ittmaradt.
Sima homlokomra az idő
barázdát húzva ír végtelent.
Csak én magam tudom, mit jelent
benne minden aprócska redő.
Tegnapunk a mába mentem át,
s e napom a holnap őrzi majd.
Tavasz, vagy nyár volt? Most ősz inal,
nyomában a tél kettőnkre vár.
12 hozzászólás
Szép vers.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm, hogy nálam jártál. Örülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel: Zsóka
Kedevs Zsóka!
Valami gyönyörű lett e versed is!
Sok szépet kívánunk Neked! GaZoFi
Kedves GaZoFi!
Örülök, hogy meglátogattál/tatok. Köszönöm a kedves szavakat, az értékelést és a jókívánságot.
Szeretettel: Zsóka
Nagyon tetszett a versed, kedves Zsóka!
Kedves Irén!
Örülök, hogy elolvastad a versem. Köszönöm a kedves szavaidat és az értékelésedet.:)
Szeretettel: Zsóka
Körforgás. Ez jutott eszembe a sorok olvasása között.
Remek vers!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Igen, az élet is egy körforgás.:) Örülök, hogy tetszett a vers. Köszönöm a hozzászólásodat és az értékelésedet.
Barátsággal: Zsóka
Az idő felettünk áll, ez ellen tenni nem lehet mert halad. Azon belül igen, az év minden napján!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm, hogy meglátogattál, valamint az értékelést.
Igen, az idő halad, folyamatosan.:)
Szeretettel: Zsóka
Nagyon szép merengő
-aztán az idővel ne foglalkozzunk, mert ő sem áll szóba velünk 🙂
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Örülök, hogy tetszett!
Hébe-hóba egy kis merengés belefér, a hétköznapokban meg úgysincs idő foglalkozni vele, talán szerencsére.:)
Köszönöm kedves soraidat.
Szeretettel: Zsóka