Szeress, mert:
Én akkor nem hiába éltem.
Lemondtam rólad százszor,
Ha kellett szívet cseréltem.
Te mégis nekem adtad a szíved,
Mikor én tunyán henyéltem.
Szeress, mert:
Nem hittem neked!
Önző pillanatnak véltem.
Azt hittem üres és sivár vagy,
Most tudom mij gazdag a lélek.
Ha száz pokol állna utamban,
Akkor is szeretni kellene téged.
Szeress!
Egy esendő, önző embert,
Habár szívedet tártad elém.
Még sincs semmi remény,
Hiába minden áldozat,
Mikor a legjobban kellett:
Akkor szeretni nem mert,
Egy gyáva, szegény legény.
2 hozzászólás
Nagyon megbecsülendő tulajdonság belátni saját hibánkat, s azt az illető tudomására hozni.
Megbánást és szinte bocsánatkérést véltem versedben fölfedezni.
Egy Javítani való szót találtam benne: "Most tudom mij gazdag a lélek." A mij helyett mily' a helyes szó.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm a kiigazitást. Igazad van, a helyes mily', máskor figyelmbe vesszem. Most már bánhatom, de még javítható. Amikor leírtam éreztem, hogy nem helyes, de mégis belefeljtettem. Üdvözlettel. laci