Az igazság ő: akarás örökké
visszahat- , sújt- , ád, maga visszaadja
Azt, amit rábíz ez a lélek – elme.
Észre se vesszük?
Mert nem azt adják – amit én találok.
Mert csak azt adják, amit én kerestem,
bölcs tudásommal, logikával, ésszel,
és ez igazság.
És nem azt adják, amit eltalálunk,
éppen azt adják – amit, így, becélzunk.
Borba víz (döntsd el!) vagy a vízbe bor lesz?
Kardom élével vagy az oldalával
verjenek engem?
Éhezőnek mind a kalácsod adtad?
Nemdebár akkor te halálod éhes?
Édenországunk ugye jóllakasson?
Hát ez igazság?
Kitti – ő volt pont, aki látta egyszer
az igazságot, tetején a fának,
épp elítélt vagy lehet elbocsátott
borzmegölő sast.
Az igazság tán meselény, manócska,
vagy király, cár és nem is álruhában.
Vagy lehet, higgyük, közülünk – te éppen,
többiek is mind.
Ölni – szándék, lám, bukik önkezétől.
Szolgatartó úr hogyan elpuhányul!
És világfertőz a bolond: magával.
Nézd, az igazság!
Vágja disznókat: "falat embereknek."
Minden istent szid? Hite: ők gazok, mind!
Várja mennyország – ha akarja ő is.
Lám, az igazság!
Vagy kiment minket elefánt elől, hogy:
majd megégessen … valaféle sárkány.
Nos, sosem félünk, mese nincs, igaz van.
( S van mesesárkány?)
Kérdezőnek jár koronája bölcsnek,
és a szomjúzó itatója, látod
(bárha véletlen) magaszájba is tölt,
lássad: igazság!
Önsaját mindig az Akarsz, de tényleg.
Nézd: kifordítjuk – maga is kifordul.
Az igazság, az mi vagyunk, de folyton
és ez igazság.