Ez nagyon igaz Zemy… Gratulálok hozzá! Nagyon jól látod a dolgokat.
A 18 az csak egy kikötött láthatatlan határ s azt hiszik a gyerekek, hogyha már betöltötték akkor már egyedül is képesek mindenre és hogy ők már megtudják oldani, mert ők 18-ak… jah, persze…
“…s értünk sír a plüssmackó”?? – nem mi sírunk a plüssmackóért, mert rájövünk, hogy a nyakunkba tett felelősség (amit előtte éreztettek is velünk) milyen nehéz…
s vissza akarjuk kapni a “gyermeki mivoltunkat” – de már nem lehet… elmúlt : /
Hali! Naja, a plüssmackó szomorúságát tökéletesen át tudjuk érezni, a mély fájdalom kölcsönös. Bár érdekes kérdés, hogy kinek jobb vajon: a plüssmackónak, aki a szekrényben porosodik ezentúl, vagy nekünk, akik az élet porától fuldoklunk?
:))) Üdv.
Hát, hogy is mondjam! Engem nagyon megtaláltál ezzel a verssel, az én lányom is nem rég múlt tizennyolc! Pedig a minap még csak egy gyerek volt! Őérte is sír a plüssmackó, ami történetesen éppen egy plüssdelfin, amit még négy évesen halászott ki magának a Vidámparkban!:-))
Köszönöm Neked ezt a verset! Meg is ihlettél, s a következő, amit felteszek, a szalagavatójára írt versem lesz! Üdv:Dodesz
szia!
érzékletesen leírtad mennyire nem jó felnőttnek lenni. megszűnnek a korlátok, és két kanállal meríthetünk az Életből…és ezzel együtt a Gonoszságból, a Felelősségből, a Rettegésből, a Fájdalomból, az összes Rossz zöld jelzést kap, hogy bejuthat az életünkbe. nem mintha eddig nem kaptunk volna belőle ízelítőt, de most már lavinaként áraszt el.
a plüssmackó tetszett a végén, mint a gyermekkor szimbóluma.
az egész nagyon tetszett.
remélem, ha 18 leszel (vagy már annyi vagy? ) és lesz minden "fiatal" 18 éves, valahogy majd tud védekezni az Élet feltartózhatatlan seregével szemben!
szió
Niké
Kedves Zemy!
Nagyon érzékletesen mutatod be a nagykorúvá válással járó bizonytalanságot. Én valhogy még vártam a folytatást…Lehetene ezt még fokozni:)
Üdv: Borostyán
By
5 hozzászólás
Ez nagyon igaz Zemy… Gratulálok hozzá! Nagyon jól látod a dolgokat.
A 18 az csak egy kikötött láthatatlan határ s azt hiszik a gyerekek, hogyha már betöltötték akkor már egyedül is képesek mindenre és hogy ők már megtudják oldani, mert ők 18-ak… jah, persze…
“…s értünk sír a plüssmackó”?? – nem mi sírunk a plüssmackóért, mert rájövünk, hogy a nyakunkba tett felelősség (amit előtte éreztettek is velünk) milyen nehéz…
s vissza akarjuk kapni a “gyermeki mivoltunkat” – de már nem lehet… elmúlt : /
Nagyon tetszik a vers. 🙂
Hali! Naja, a plüssmackó szomorúságát tökéletesen át tudjuk érezni, a mély fájdalom kölcsönös. Bár érdekes kérdés, hogy kinek jobb vajon: a plüssmackónak, aki a szekrényben porosodik ezentúl, vagy nekünk, akik az élet porától fuldoklunk?
:))) Üdv.
Hát, hogy is mondjam! Engem nagyon megtaláltál ezzel a verssel, az én lányom is nem rég múlt tizennyolc! Pedig a minap még csak egy gyerek volt! Őérte is sír a plüssmackó, ami történetesen éppen egy plüssdelfin, amit még négy évesen halászott ki magának a Vidámparkban!:-))
Köszönöm Neked ezt a verset! Meg is ihlettél, s a következő, amit felteszek, a szalagavatójára írt versem lesz! Üdv:Dodesz
szia!
érzékletesen leírtad mennyire nem jó felnőttnek lenni. megszűnnek a korlátok, és két kanállal meríthetünk az Életből…és ezzel együtt a Gonoszságból, a Felelősségből, a Rettegésből, a Fájdalomból, az összes Rossz zöld jelzést kap, hogy bejuthat az életünkbe. nem mintha eddig nem kaptunk volna belőle ízelítőt, de most már lavinaként áraszt el.
a plüssmackó tetszett a végén, mint a gyermekkor szimbóluma.
az egész nagyon tetszett.
remélem, ha 18 leszel (vagy már annyi vagy? ) és lesz minden "fiatal" 18 éves, valahogy majd tud védekezni az Élet feltartózhatatlan seregével szemben!
szió
Niké
Kedves Zemy!
Nagyon érzékletesen mutatod be a nagykorúvá válással járó bizonytalanságot. Én valhogy még vártam a folytatást…Lehetene ezt még fokozni:)
Üdv: Borostyán