Vállán a tarisznyája, hátán a gitárja,
Az országot keletről, nyugatra bejárja.
Zenél, ha felkérik temetésen, esküvőn,
Ételért, mert pénzt már nem fogad el senkitől.
Vállán a tarisznyája, sok papírtól nehéz,
Benne viszi eddigi, összes dalszövegét.
Kottát írni nem tud, szolfézst soha nem tanult,
Dal a fejében, kíséri mindig ugyanúgy.
Zenélni, ha nem kérik, piac sarkán leül,
Portrét fest, rajzol, lángosért, minden gyerekről.
Útszélén talált agyagból, mellszobrokat gyúr,
Érte kapott házi pálinkáért, félve nyúl.
Kocsmába, ha melegedni nagy ritkán betér,
Legújabb dala, egy adag babgulyást megér.
Délután, zenéjére megnő a forgalom,
Cserébe alhat, a sarokban, a pamlagon.
Egyre több a vándor, ki magáról, azt mondja,
Country zenész, pedig se szövege se hangja.
Keze suta, kidobják, felhúzza az orrát,
Rossz felé halad a szeretett Magyarország.
Nyírség felé menetben, az út szélén leül,
Az ott lévő nagy kőre, melyre árnyék vetül.
Térdére papírt fektet, tolla gyorsan siklik,
Új dala most is sikert arat, abban bízik.
Azt nem tudta, hogy ez a legutolsó dala,
Felnézett a távoli hegy mögé bukó napra.
Ezzel a mozdulattal, lecsúszott a kőről,
Gitárja dobja, mély árkot ásott a földből.
Felső é húr, eljátszotta utolsó dalát,
A beszakadó dob, adta hozzá basszusát.
Térdéről a papír, a széllel messze repült,
Hogy mit írt rá, arra már soha fény nem derül.
Az erdész csak másnap talált a sovány testre,
A faluba vitte, kocsijára fektetve.
Vele vitte, sok papírral telt tarisznyáját,
A fűcsomóktól megtisztította gitárját.
Falu népe sovány alakját felismerte,
Temető végében, egy sírban eltemette.
Plébános, kinek egyszer keresztelőn zenélt,
Méltatta, hosszú „szolgálatban” telt életét.
Nem verte nagydobra, senki nem tudta nevét,
Hogy ne felejtsék, nagyon termékeny életét,
Gitárját, és tarisznyáját, mellé temették,
Fejfájára ezt vésték, öreg country zenész.
11 hozzászólás
Hogy nagy szavakat használjak: "… az élet Országútjai telítettek névtelel country zenészekkel, mint mi" ezért jó ha értünk is szól ez a nóta. Grt.Z
Kedves Zarzwieczky
Köszönöm kedves szavaidat, és azt hiszem abban is egyet érthetünk, hogy:
Egyre több a vándor, ki magáról, azt mondja,
Country zenész, pedig se szövege se hangja.
Nem kell messzire menni, hogy ilyennel is találkozz.
Köszönöm, hogy meglátogattad oldalam. Kellemes ünnepeket, neked, és családodnak.
Üdv: FJ.
Kedves János! Most találtam rá kedves, emléket állító versedre. Névtelen sír, pedig értékes az élte. Neki ehhez volt tehetsége, bármilyen is volt, és ezt meg kell becsülni. Legalább próbálkozott, lehet más körülmények között fejleszthette volna tudását. Szeretettel olvastam. Éva
Kedves Éva
Köszönöm értékelésedet, örülök, hogy felkerestél.
Azt hiszem a zenészt akármilyen szakmára lecserélhetnénk, mert nagyon sok az olyan értékes ember akit nem értékelnek kellő képen. Sajnos még halála után sem.
Üdv: FJ.
Kedves János!
Méltó és igen megindító sorokat írtál az érdekes életű zenész emlékére. Azt gondolom, életútjáról és felfogásáról tanácsos példát venni.
Szívesen olvastam különleges, jól megírt versed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás
Köszönöm értékelésedet. Attól tartok, hogy ez a történet egyre aktuálisabb. Mint előző hozzászólónak (Évának) írtam, a zenészt be lehet helyettesíteni bármelyik szakmával, és egyre inkább rá van mindenki kényszerítve a vándorlásra. A végén pedig ott ahol "lecsúszik a kőről" a nevét senki nem fogja tudni.
Így jártunk ezt kell elfogadni.
Örülök, hogy olvastál valamit tőlem.
Üdv: FJ.
Kedves János!
Soraid nagyon elgondolkodtatóak.
Valóban, a "country zenésszel" az élet bármely területén összetalálkozhatunk. Látjuk megtört életét, talán igényt tartunk rövid ideig a "zenéjére", aztán továbbmegyünk, mintha mi sem történt volna.
Szomorú.
Köszönöm, hogy megosztottad.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves Anck Su Namun
Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett.
Üdv: FJ.
Kedves F. János!
Gratulálok soraidhoz!
Verseid végére értem, Köszönöm!
Mint az elözőt, úgy ezt is 4!-re értékeltem!
Érdekes, hogy a megtört életkép, a "country zenész"-el áll kapcsolatban.
Az igényességre való éhségét, és igényét is megtaláltam benne!
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
De szép!
Íme egy ember, kinek, élete a dal volt!
Ki nem a pénz kergette, fukar soha nem volt.
Meghalt, örökségét, mosolyokban mérik.
Verseit a népek, míg élnek,…dúdolgatják.
Köszönöm szépen, János!
Szeretettel, ildikó
Kedves Ildikó
Először is köszönöm, hogy ezt a versemet is olvastad, és, hogy látogatod az oldalamat. Ebből láthatod, hogy nem a rímelés a fő elfoglaltságom, és abban nem is tartom magam, nem hogy jónak, de még esetenként elfogadhatónak sem. Akkor írok, verset, ha már kínzóan nem hagy békén, valami, amit nem szeretnék túl hosszan kifejteni.
Ez a vers (remélem nem túlzok, amikor annak hívom), az ami már a kezdet kezdetén, nem mint próza akart kijönni, és örülök neki, hogy megírtam. Erre kaptam a legtöbb hozzászólást, de eddig nem derült ki számomra hozzászólásokból, hogy mindenki érti-e, hogy mit akartam le íni.
Várom a hozzászólóktól, hogy mit olvastak ki a versből. Egyszer biztos megkapom. (főleg, hogy így provokálom)
Üdv: FJ.