Az öregek mindig készülnek

Az öregek készülnek,
álmaikat nem színezik tovább.
Az öregek mindig készülnek.
Minden este tisztára mossák lelküket,
hogy szépek legyenek, amikor útra kelnek.
Testükre feszül a ruha, amit felpróbálnak,
nem cserélik fel másra, csak a molyette részt
stoppolják be fáradhatatlanul,
hogy majd a szó rossz helyen ne találja.

Súlya van az időnek, száztonnányi,
egy pillanat felfalja az ifjúkort az aggastyánig.

Eszik magukat a percek reggeltől estig:
koravén tavaszok, nyarak, őszök.
A tél torlaszol még, ki tudja meddig?

Feszengve nyelik egymás szájából
a szavakat, nem mérlegelnek.
Megedződtek a sor(s)ok, önmaguk látszatai.

Hosszú vagy rövid volt e szólam?
A kérdés zabolázik.

Az öregek mindig készülnek.
Gyertyaláng lesz az örökség.
Hátrahagyják.