Lenni fogok. Örökre,
időtelen időkre,
sosem hajlok az őszbe.
Így rendelte istenem,
látta, hogy ez jó nekem.
S öröklétet nyerhettem.
Így rendeltem én magam.
Mindig élni akartam.
S kiterjed rá hatalmam.
Örökélet a sorsom.
Nevethettek e dolgon.
(Vagy messzire kell dobnom?)
Sohasem lesz halálom,
akkor sem, ha rá vágyom.
De én ezt nem kívánom.
Mindörökké kutatom,
hogy miért a hatalom.
a jót mért nem rosszhatom,
hogy kit rejt sírhalom,
hogy hol jár a Nagy Atom?
S ki lakik a csillagon?
Mindörökké vizslatom:
mit kell, tilos, s szabadnom.
Valaha is tudhatom?
S minden percben meglátom,
ki él s hal a világon.
Rájaszórom virágom.
Öröknapot élvezek,
Napi, Holdi fényeket.
Mindörökkön éljetek!
Mindörökre… alkotok,
házat, embert és szobrot.
Ez oly nagyon jó dolog!
Ti is mind ezt tegyétek.
Meggyártani a létet,
tegyétek míg még éltek.
Mindörökké mondhatom
azt, hogy mi a parancsom
Teljesühet-e vajon?
Születtem az örökre.
Kaphattok ám belőle!
Ha nem jártok kör-körbe,
hanem csakis előre!l
Félre soha nem dőlve.
Én se, te se és ő se.
1 hozzászólás
Szia Madár!
Ez nagyon jó,buzdító írás!
Nem szabad megállnink,mert az élet
sokszor egy szerpentínen halad és minden
megállás csúszás is lesz lefelé
"hanem csakis előre!l
Félre soha nem dőlve.
Én se, te se és ő se."
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép estét!