Az utolsó éj

/Ézsaiás 44:27-45:3; Dániel 5. fej./

Dáridó volt az éjjel Babilonban,
dölyfösek kedvére zsíros lakoma.
Kéjencek előtt sült hús volt halomban,
ott ténfergett minden barát és koma.

Belsazár kevélyen ült a fő helyen,
szolgái lesték minden kényét-kedvét.
Túljutottak ők a józan kételyen,
vedelték a bor mámorító nedvét.

Izraeltől lopott kelyhekből ittak,
mi Istenüké, hős Jehováé volt.
Bálványaikhoz szesz hevétől szóltak,
arcuknak tüze részegségtől lángolt.

De odakint az éj hűs leple alatt
merénylet készült nagy Babilon ellen.
Bevették a zordon merengő falat,
ostrom nélkül jöttek aznap éjjelen.

Hová lett a sok víz e város körül?
Elvezették medrét rég készült tóba!
Míg odabenn a nép egymásnak örül,
nem kerül a merény senkinél szóba.

De nézd, mit írnak a palota falán!
Egy emberi kéznek ujjai ezek!
Ki ott volt akkor, mind remegett talán,
fejekhez kapkodtak részegült kezek.

Belsazár hívatta gőgös bölcseit,
akik bíborba öltözhettek volna,
adva nekik életének kincseit,
ha ajkuk a falról igazat szólna.

De a bölcsek mind egyre csak hallgattak,
majd szóltak megvallván: „Írást nem tudunk.”
A főemberek mind megzavarodtak
gondolván: „Tán ma mind halálba jutunk.”

„Ó, ti bölcsek, Babilon mágusai!
Hát hogy van az, hogy ti írást nem tudtok?
Ti az én népemnek kényes urai!
Nélkületek én most majd hová jutok?”

Jön a királyné, s így szól: „Élj örökké,
óh, te nagy király, te nemes Belsazár,
mert az életed lesz örök időké!
Él egy férfi, kinek ajkán nincsen zár.

Még a te apád idejéből való,
Izrael kis népének bölcs szülötte.
Itt él köztünk, ő biztosan nem csaló,
bár az idő már rég eljárt fölötte.”

„Hát hogy hívják őt, mily néven szólítják?”
Ezt kérdi remegve Belsazár király.
„Neve Dániel!”- s eléje állítják,
s ő így szól: „Óh, király, félőssé ne válj!”

„Azt hallottam rólad, dicső Dániel,
istenek szelleme lakozik benned.
Mögöttem a trónon harmadik leszel,
ha az írást ott a falon megfejted!

S téged én bíborba felöltöztetlek,
és aranyláncot teszek majd nyakadra,
főrangúak közé felemeltetlek,
s én ma ez éjen hallgatok szavadra!”

„Óh, király, ekként felelek én néked:
Nem rejtem el tőled igazság szavát,
de maradjon meg nyakravaló éked,
és őrizd meg gazdagságod bíborát!

Emlékszem, apád, Nabukodonozor
mily nagy hatalommal bíró király volt.
Sok nép rogyott le előtte annyiszor,
mikor kezével csak egyet parancsolt.

Rettegett tőle mindenki e földön,
kit ő akart, kevélyen megalázott.
Azt hitte, hogy majd ez így megy örökkön,
nem félve tán még Istent is gyalázott.

Így hát kiűzték az emberek közül,
szíve olyanná lett, mint a vadaké,
és növényeket kapott eledelül,
léte olyan volt, mint vad szamaraké.

Mígnem egy dicső napon felismerte,
hogy él Jehova, az egyetlen Isten,
ki uralkodott mindig is felette,
mit tőle kapott, minden földi kincsen.

S rájött: nála hatalom és dicsőség
lakozik odafent a magas égen,
s benne él e földön örök reménység-
túljutott efelől minden kétségen.

De te, Belsazár, nem tanultál tőle,
hiszen nem aláztad meg szívedet!
Ezért az Isten ma téged taszít le,
elfeledve téged, s dicső nevedet!

Felfuvalkodtál az Ég Ura ellen,
kinek aranyedényeiből ittál,
akiről azt hitted, tenni képtelen,
akit e földön sohasem láttál.

Ő az, aki küldte neked az írást,
mely így szól: Mene, Mene, Tekel s Parszin.
Könny ne hulljon tőled, s ne lássak sírást,
maradjon olyan, milyen volt az arcszín!

Ezen szavaknak így szól az értelme:
Mene: vagyis Jah véget vet királyságodnak.
Tekel: létednek véget ér győzelme,
s kit találtak mérlegen hiányosnak.

Peresz: Isten adta királyságodat
a médeknek és perzsáknak kezére.”
„Te, Dániel! Mert tartottad szavadat,
én szóltam imént a magam nevére,

bíborba ezennel felöltöztetlek,
és ez aranylánc legyen a nyakadon!
Mögém harmadiknak felemeltetlek,
mert igazat szóltál kedves ajkadon!”

Majd berohantak Círusz katonái,
elözönlötték tivornyának termét.
Recsegtek annak minden gerendái,
eltemették alul részegek vermét.

Meghalt Belsazár még aznap éjjelen,
aki járt apjának ifjú nyomdokán,
nem okult múltból, s mit hozott a jelen:
virágszál ma már nem lengedez sírján.

A méd Dáriusz kapott királyságot
a halálba veszett Belsazár helyett.
Így szolgáltat Isten majd igazságot
oktalanul élő, csúf világ felett!