/Ézsaiás 44:27-45:3; Dániel 5. fej./
Dáridó volt az éjjel Babilonban,
dölyfösek kedvére zsíros lakoma.
Kéjencek előtt sült hús volt halomban,
ott ténfergett minden barát és koma.
Belsazár kevélyen ült a fő helyen,
szolgái lesték minden kényét-kedvét.
Túljutottak ők a józan kételyen,
vedelték a bor mámorító nedvét.
Izraeltől lopott kelyhekből ittak,
mi Istenüké, hős Jehováé volt.
Bálványaikhoz szesz hevétől szóltak,
arcuknak tüze részegségtől lángolt.
De odakint az éj hűs leple alatt
merénylet készült nagy Babilon ellen.
Bevették a zordon merengő falat,
ostrom nélkül jöttek aznap éjjelen.
Hová lett a sok víz e város körül?
Elvezették medrét rég készült tóba!
Míg odabenn a nép egymásnak örül,
nem kerül a merény senkinél szóba.
De nézd, mit írnak a palota falán!
Egy emberi kéznek ujjai ezek!
Ki ott volt akkor, mind remegett talán,
fejekhez kapkodtak részegült kezek.
Belsazár hívatta gőgös bölcseit,
akik bíborba öltözhettek volna,
adva nekik életének kincseit,
ha ajkuk a falról igazat szólna.
De a bölcsek mind egyre csak hallgattak,
majd szóltak megvallván: „Írást nem tudunk.”
A főemberek mind megzavarodtak
gondolván: „Tán ma mind halálba jutunk.”
„Ó, ti bölcsek, Babilon mágusai!
Hát hogy van az, hogy ti írást nem tudtok?
Ti az én népemnek kényes urai!
Nélkületek én most majd hová jutok?”
Jön a királyné, s így szól: „Élj örökké,
óh, te nagy király, te nemes Belsazár,
mert az életed lesz örök időké!
Él egy férfi, kinek ajkán nincsen zár.
Még a te apád idejéből való,
Izrael kis népének bölcs szülötte.
Itt él köztünk, ő biztosan nem csaló,
bár az idő már rég eljárt fölötte.”
„Hát hogy hívják őt, mily néven szólítják?”
Ezt kérdi remegve Belsazár király.
„Neve Dániel!”- s eléje állítják,
s ő így szól: „Óh, király, félőssé ne válj!”
„Azt hallottam rólad, dicső Dániel,
istenek szelleme lakozik benned.
Mögöttem a trónon harmadik leszel,
ha az írást ott a falon megfejted!
S téged én bíborba felöltöztetlek,
és aranyláncot teszek majd nyakadra,
főrangúak közé felemeltetlek,
s én ma ez éjen hallgatok szavadra!”
„Óh, király, ekként felelek én néked:
Nem rejtem el tőled igazság szavát,
de maradjon meg nyakravaló éked,
és őrizd meg gazdagságod bíborát!
Emlékszem, apád, Nabukodonozor
mily nagy hatalommal bíró király volt.
Sok nép rogyott le előtte annyiszor,
mikor kezével csak egyet parancsolt.
Rettegett tőle mindenki e földön,
kit ő akart, kevélyen megalázott.
Azt hitte, hogy majd ez így megy örökkön,
nem félve tán még Istent is gyalázott.
Így hát kiűzték az emberek közül,
szíve olyanná lett, mint a vadaké,
és növényeket kapott eledelül,
léte olyan volt, mint vad szamaraké.
Mígnem egy dicső napon felismerte,
hogy él Jehova, az egyetlen Isten,
ki uralkodott mindig is felette,
mit tőle kapott, minden földi kincsen.
S rájött: nála hatalom és dicsőség
lakozik odafent a magas égen,
s benne él e földön örök reménység-
túljutott efelől minden kétségen.
De te, Belsazár, nem tanultál tőle,
hiszen nem aláztad meg szívedet!
Ezért az Isten ma téged taszít le,
elfeledve téged, s dicső nevedet!
Felfuvalkodtál az Ég Ura ellen,
kinek aranyedényeiből ittál,
akiről azt hitted, tenni képtelen,
akit e földön sohasem láttál.
Ő az, aki küldte neked az írást,
mely így szól: Mene, Mene, Tekel s Parszin.
Könny ne hulljon tőled, s ne lássak sírást,
maradjon olyan, milyen volt az arcszín!
Ezen szavaknak így szól az értelme:
Mene: vagyis Jah véget vet királyságodnak.
Tekel: létednek véget ér győzelme,
s kit találtak mérlegen hiányosnak.
Peresz: Isten adta királyságodat
a médeknek és perzsáknak kezére.”
„Te, Dániel! Mert tartottad szavadat,
én szóltam imént a magam nevére,
bíborba ezennel felöltöztetlek,
és ez aranylánc legyen a nyakadon!
Mögém harmadiknak felemeltetlek,
mert igazat szóltál kedves ajkadon!”
Majd berohantak Círusz katonái,
elözönlötték tivornyának termét.
Recsegtek annak minden gerendái,
eltemették alul részegek vermét.
Meghalt Belsazár még aznap éjjelen,
aki járt apjának ifjú nyomdokán,
nem okult múltból, s mit hozott a jelen:
virágszál ma már nem lengedez sírján.
A méd Dáriusz kapott királyságot
a halálba veszett Belsazár helyett.
Így szolgáltat Isten majd igazságot
oktalanul élő, csúf világ felett!
5 hozzászólás
Kedves Zoli!
Ez nagyon izgalmas volt!Tapasztalat nem szabad állandóan dáridózni meg tivornyázni!
Írj sokat!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet,
s találtál benne némi értéket!
Igazából egy megtörtént eseményt írtam
le a magam egyszerű módján vers formába
öntve.
Üdvözlettel köszönve látogatásodat!
Zoltán Kaposvárról!
Kedves Zoltán!
Nagyon megörültem,hogy folytataod ezt a stílust!
Sokan közelbb kerülnek gondolataidhoz!
Nem azt mondom,hogy ez jobb az elöbbieknél…
csak elég sokan szeretnek könnyebben átmenni
egy egy íráson!
Az elöbbi formák remekek…de igazán beléjük kell
mélyedni…
én különösen szerettem öket és szeretem!
Szépen,érthetöen minden kis aprólékos dolgot
felsorolsz,beleélten és
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s érzed a lényeget!
Ez egy régi írásom, akkor még nem tudtam, hogy mi a rag rím
írtam ahogy jött viszonylag hamar, pár óra alatt.
Hálás vagyok kedvességedért s emberies mivoltodért, ki oly
nagyszerűen bánsz az emberi szívekkel, mi nagyon fontos
e nem könnyű világban.
Sokunknak örömet adsz itt!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Zoltán Kaposvárról 🙂
mindenki számára értékesen!
Nagyon szépen sikerült,ismétlem,minden kis részlet!
A befejezésnél pedig jön az utalás…az ítélet!
Gratulálok csodaszép írásodra:sailor
Szép estét!