Azevilágilényekazokakikrőlakritikusvérűkémekkőkeményenbeszélnekélnek-evagynem?

1.
Lenni vagy nem lenni,
adott egy állapot;
2.
a magányos szirtről
ki törli le a port?
3.
Bízzuk ezt rá a Gond-
viselő versére?
4.
Lássuk csak, hogy ehhez
a csontváz kevés-e?
5.
Mert volt, ami volt, és
lesz, ami lesz, most már
6.
a természet ismét
önnön magától tesz.
7.
Nem ismer mesés ént,
ki ha itt teremne,
8.
életet halálért
simán felcserélne.
9.
Pedig látott ezer
csalafinta csodát:
10.
szirént magasztaló
részeges kapitányt.
11.
De olyat, mint akkor…,
segít az emlékezet:
12.
„habjai álmodtak”…,
nem kell most ékezet.
13.
Nem kell álló idő,
hogy miért kérdezed?
14.
Mától újra, ismét,
szabadon vétkezhet.
15.
A bűnök lajstromát
szaggatják sír-árnyak;
16.
új korszak kezdődött,
ruhát a királynak?
17.
Élni kell a napot,
emelni kalapot.
18.
Nyuszi szívvel tömve
húzni más lapot, és
19.
irány a tömlöcbe.
Vissza a kezdethez,
20.
most jön a végjátszma;
abszurd helyzetekben
21.
a pokol tornáca
mézeskalácsból ház.
22.
Tényleg mit adott a
dicső nemesfém láz?
23.
Ide is kerüljön
egy cifra felvonás.
24.
Benne ugyancsak két
szereplővel, nekik
25.
minden szavuk mímel.
Sok kéz és lábtörést!
26.
Eljátszom a részt, hol
Jóbnak sorsa rosszra
27.
fordul; valójában
ki járt pórul? Mi sem
28.
könnyebb, kitalálom:
természetem teljes
29.
áron, oda három
kívánságom, és ezt
30.
bizony nem sajnálom.
Ami fáj, hogy az össz-…
31.
plagizál, ez sajog.
Kezdődnek a bajok!
32.
Előttünk volt egy kis
história, miből
33.
semmi trófea, se
zöld babérkoszorú,
34.
bár a vége tényleg
szomorú, barna sár.
35-
Maradandó vagy, nem
úgy, mint a homokvár.
36.
Két szereplő, sok-sok
címszerep; Tűz és Víz,
37.
statiszta fűszerek.
Az Ősmassza helyett
38.
alakítottak nagy,
vér tragédiákat,
39.
ideig-óráig
eltűrték a könnyed
40.
kis komédiákat.
A csörgősipkás vak
41.
udvari bolondot,
de hosszú távon ők
42.
járták a porondot.
Teremtettek fényes
43.
civilizációt,
ebben bújtatták a
44.
reinkarnációt.
Egész mostanáig,
45.
a feltámadott tetsz-
halálig, honnan kincs
46.
tovább. Megújulva
átéljük a Sellő
47.
és az Emberhalász
korát. Megüljük víg
48.
torukat, elropjuk
dallamukat. Mindezt
49.
boldogan magunkban,
az édes-savanyú
50.
tanunkban kiáltjuk,
hogy vissza a színes
51.
természetbe, és az
egészet hagyjuk az
52.
éhes kikeletre.

ÖTVENKÉT PERC GONDOLAT, SZÁMOLGASSAD A NAPOKAT. VAJON KINEK MENNYI JUT, MARAD? EZ AZ OLVASMÁNY MÁRA, SEMMI SEM TÖRTÉNIK HIÁBA, NEM KELL FELAKADNI A HIBÁKBA, MERT MINDEN CSAK ÁLLOMÁS, VAGY EMBERI TOLLVONÁS. AKI EZEKET FELJEGYEZTE AZ NEM MÁS, MINT EGY A SOK KÖZÜL, AKI NÉHA ELBOTLIK ÉS KÖZÖSÜL, AKI LÉHA, ÉS SZERETŐ, DE VELÜNK VAN A TEREMTŐ! AKI EZT NEM HISZI, AZ ÚGY IS MEGTESZI A JÓT, ÉS A ROSSZAT, DE ÖNMAGÁN BÁRMIKOR DOLGOZHAT. KÍVÁNOK ÖRÖK SZERENCSÉT, ÉS IZZÓ BÚBOS KEMENCÉT!