Azt gondoltam, ha létezem,
Útként viszlek, szélesen,
De ha mégis álmodom,
Te leszel majd a csillagom.
Azt gondoltam, ha elfutok,
Nélküled úgyis elbukok,
De ha mégis megállok,
Lelkedért imákat kiáltok.
Azt gondoltam, ha szárnyalok,
Befogadnak az angyalok,
De ha mégis rossz leszek,
Anyámnál megpihenhetek.
Azt gondoltam, ha nem lennél,
Bennem akkor is léteznél,
De ha mégis itt volnál,
Búvó patakként karolnál.
Azt gondoltam, ha meghalok,
Lángra gyúlnak a csillagok,
De ha mégis maradok,
Szíveddel egybe olvadok.
4 hozzászólás
Nagyin tetszett ez amególdás,a kétsorosokba szedett gondolatok.
Kedves gyogyo!
Köszönöm soraidat, ez egy naggggyon friss vers, tegnap írtam, Édesanyám 57. születésnapjára, ő megkönnyezte. Két jó kritikám van tehát 🙂
Kedves Hanga!
Nagyon teszik a versed! Egy-egy gondolat, két lehetőséggel…
Mindkét lehetőség szép gondolat!
Szeretettel: Falevél.
Köszönöm kedves soraidat Falevél!
Hanga