B.E.

Bámulom, mi vagyok, s mi leszek,
Mit akarnak tőlem az égi nagyok…
Álmomban úgy csorognak lelkemben az ereszek,
Folyatják a rejtett ábrándot, s
Lábam mellett a csatornába csepeg a Szó;
Minden csepp a víztükrön rácsokat sző;
Indult a kilenc, már egy ideje halad;
Hátralép egymástól a fiú, s a nő.
Nem! pedig akarják, de nem szabad,
Mert rabságban tart a szabadság…
Talán így jó, s most még nem értem,
Hogy miért jár majd nékem e érem.
Elengedem, s hullok fel az égig;
Őstelen emlékek keringenek félig, az arcomba
Másznak, bűnbe koronáznak…
Fojtogat. Szeretem, de megöl.
Múltat bosszul a gyengéd, anyai ököl,
És sírba hajítva a jövőt akasztja fel magát…
Akadt szemmel belülre bámul a gyermek.
Nem meri kimondani azt, hogy szeretlek.