Lányka sétál, zöld mezőn,
Élénken, jó levegőn,
Mosolyogva, dalolgatva,
Piros masni hajfonatba.
Derült égből villámcsapás!
Hová lett a méltán hű társ?
Valahol a rengetegben,
Fodros ruhácska lebben.
Játszópajtás, elhagytalak,
Legutóbb még itt láttalak!
Megkereslek bárhol is vagy,
Ne mozdulj, nyugton maradj!
Piciny gyermek keresgéli,
Megtalálja, azt reméli.
Közeli tóban megpillantja,
Babája most a víz játéka.
Fehérlik a műanyag test,
De a kisleányka sem rest,
Utánaveti gyorsan magát,
Megmarkolja a baba haját.
Ej, ez aztán szörnyű tragédia,
Eltűnt a rétről, a kis Júlia!
Egy szem pajtásért adta magát,
Boldog volt, meglelte a babát.
Belefulladt a szeretetbe,
Mely játékához kötötte.
A falu még sokáig gyászolta,
Csak egy baba volt a halál oka.
Legyen ez emlék azoknak a gyerekeknek,
Akik korán meghaltak, felnőttek nem lehettek.
Ezernyi oka lehet, gondatlanság vagy véletlen,
De nincs már több lehetőségük az életben.
Lehetett a szülő az ok, ki nem figyelt oda,
Vagy egy teljesen kívülálló, ostoba.
Legyen ez emlék, hogy soha ne feledjük,
Mentsünk meg egy életet, ha megtehetjük.
4 hozzászólás
Hm!:D Nagyon jól sikerült alkotás, egészen elgondolkoztató… Gratulálok!
Köszönöm szépen!Kicsit primitív rímek sikeredtek,no de nem lehetek mindig csúcsformában!:)
Véleményem szerint a “primitív” rímek csak fokozzák a vers hangulatát!
Véleményem szerint a primitív rímek(?) rontják a vers hangulatát.