Egy péntek este szétesett
elemeire, s emiatt,
lett belőle egy kupac
kuszaság, és semmi más,
kihunyt az utolsó parázs…
Karaktere odaveszett:
Most meg nem mondod, mi lehetett…
…de arra szállt egy vén madár
majd ordított, hogy
„Jaj de kár!”
(s rárondított
a vén betyár…)
Így került egy pici mag az omladékra,
s most ott virít egy zöld babérfa.
7 hozzászólás
Könnyed, laza, játékos, olyan, mint a többi versed: zseniális. Ezt tanulni, ellesni nem lehet, vagy megvan valakiben, vagy nincs.
Szia: én
Miért nem pályáztattad? Jó lett!
Szia Gyömbér!
Így kell ezt csinálni, kérem, minden különösebb “faxni” nélkül…
És Bödönnek nagyon igaza van…Benned megvan…
grat leslie
Köszönöm! 🙂
Gondolkodtam, hogy esetleg lehetne a címe: Győzelem ? …de végül is a “babérban” valahol ott a győzelem…
Kedves Kuvik! Azért nem pályáztam vele, mert nem volt kedvem az adatlappal bíbelődni…:)))
Üdvözlet Nektek: Gyömbér
Nekem is tetszik, Grat!:)
Hihihi, gonoszkás vers! Tetszik. :))
Csak kicsit gonoszkás, amennyire kell! 🙂