Balaton

Kék.
Néha meg zöld inkább.
Fehér taraját
büszkén hordozza,
köveken bucskázva
tovább fodrozza.
Elhiteti, hogy ő a tiszta ég,
s a bodros felhőket
szélben dagadó vitorlák hozzák,
melyek a láthatár peremén
a távoli kikötőt célozzák.
A tihanyi torony
mélyen benyúlva,
mint hű strázsa
vigyázza a rakoncátlan
habokat.
Csitítja a tornyosulót,
ha annak haragja
a jó, öreg mederből
már-már kicsapni akarna.
Mikor az alkony kigyúl,
a felszín is elsimul,
és utoljára a víztükörbe pillantva
elpirul a nap.
Majd halk csobbanás jelzi,
hogy a tó alszik.
Álmában nagy, busa fejű halak
és széptestű lányok és fiak
ölelik lágy hullámait.