Balaton
Az én csoda falatom
Tápláló táplálék
A rossz és jó közti ék
Az éjféli ezüsthíd viszi át lelkemet
Egyik partról a másikra
Ásítva
Szembesülök önmagammal
Álomba
Burkolózom sálamba
S recsegve-ropogva
Rian
A jégtábla
Rohan
Az idő
A hínár is benő
Mindent
Csendes a föveny
Elterül, mint zöld köpeny
Zúgó habok ostromolják
A partot
Lám, ezt a harcot
Hosszú távon
Nem éli túl semmi, most már látom
A víz tükrében magamat
A kis poronty, aki lelkesen túrja
A homokot
De ma már 40 felé
Nyugodtabb vizekre eveznék
Mert lazul az ereszték
És e táj nyugvásával rabul ejtett
S mit az elme eddig csak sejtett
Az itt minden bizonyosság
A hangok a színek az illatok
Érintsetek meg, itt vagyok!
Nyomot hagytál bennem végleg
Balaton szeretlek téged!
Balaton
By szirom
4 hozzászólás
Szerintem a rímek fölöslegesek. Jók ezek a sortördelések, egy jó ritmust veszel fel, amit néha elhagysz, és ezek a gyengébb pontok, a mondanivaló annyira nem fogott meg.
Üdv
Köszönöm a kritikát, a hozzászólást.
Valószínű azért nem fogott meg a tartalom,
mert még annyit éltél ahányat….
majd olvasd el akkor amikor annyi leszel mint most én.
Bár azokat az élményeket nem élted át ott a Balaton parton,
mint én, és valószínüleg nem is fogod, mert azok az idők elmúltak,
ma már más a világ. Persze nem feltétlenül rosszabb, de más…
A ritmus meg direkt ilyen tördelt, ahogy a hangulat, az érzés változik
az emberben.
Üdv
Szirom
Kedves Szirom!
Nagyon tetszett a versed!
Nekem egy lüktető ritmust, egy évszakokat, korokat átszárnyaló hangulatot adott! Köszönöm!
Szeretettel: Evelin.
Köszönöm a dícséretet, kedves vagy!
Sokkal több van a vers mögött mint amit mutat,
sajnos én nem vagyok költő, csak amatőr műkedvelő.
Balaton az én álomhelyem!
Üdv
Szirom