Egyszer megnyílt
talán szeizmikusan.
De, ki nem támasztotta
a hit kősziklája.
Remény volt csupán,
hogy elég idő alatt,
elég messzire jut.
De rácsapódott,
mint nehéz vasajtó,
üresség vákuuma
rántotta magába
erősebben, mint
tömegek vonzása,
s véglegesebben,
mint a múlt.
7 hozzászólás
Kedves Ildikó! Örömmel és meglepetéssel olvastam ezt a nehéz, szép versedet!. Magamban még elemzem. Nem ártana némi segítség…:) Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm, hogy olvastad, és hogy érzéseket váltott ki benned.
Most, hogy kérted, segítsek az elemzésben, utána néztem, mi is azaz Aranykapu.
“Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske!
Nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta,
Rajta, rajta, leszakadt a pajta,
Benn maradt a macska!”
folyt.
Talán a legismertebb pajzán dalocska, aminek valójában vajmi kevés köze van levelecskékhez és macskához. A szüzesség elvesztéséhez, és a teherbeeséshez viszont annál több. A zöld ág ugyanis a fiúknak azt a bizonyos testrészét jelenti, az aranykapu pedig az a kivételes hely, ami csak a lányoknak van, ahova az “ágat” is be lehet bújtatni. Ha pedig nem bújtatjuk ki időben, akkor bizony bent marad a macska 9 hónapig. Mi pedig mit csinálunk? A gyermekdallá avanzsált nóta éneklése közben gyakorlatilag eljátszatjuk az egész aktust az ovisokkal:
Az én versem a legnehezebb sorsról, a meg nem születésről szól.
Azt hiszem.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tenyleg-a-szexrol-szolnak-a-legismertebb-gyerekdalok/
Kedves Ildikó!
A hitre a reményre ´"rácsapódott,
mint nehéz vasajtó,",,,
és bezárta magába azt aki értékelte!
és :s véglegesebben,
mint a múlt."
…a remény él!!!!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastál!
Igen, a remény él, majd meghal, és új remény születik.
Az örök körforgás.
Szeretettel:
Ildikó
Ez a rejtélyes Aranykapu nehezen megfogható… Lehet anyagi és szellemi entitás egyaránt. Érződik benne valamilyen remény… a befejezés ellenére is talán. A teljes vers ezt készíti elő. Nagyon pesszimistának tűnik, de mintha mégis lenne benne lehetőség a folytatásra vagy az újrakezdésre.
Köszönöm szépen, kedves Madár a látogatást, és a vers fejtegetését! 🙂
Én, részemről, újra átgondolva, befejezettséget, véglegességet, teljes reménytelenséget látok.
Nem is tudom, "mi" íratta velem ezt a verset. 🙁
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál:
Ildikó