balladás

lepedők lobognak
csapkodnak a szélben
piszkos-fehér szárnyak
lógnak a kötélen

madarak surrognak
éles csőrük koppan
lélekharang kondul
piros vérem csurran

hol az ingem alja
hadd kötöm be véle
lelkemet fehérbe
testem feketébe

fekete a nappal
fekete az éjjel
rongyos vászon-felhők
szakadoznak széjjel

halovány a rózsa
tüske sincsen rajta
akármilyen jött-ment
könnyen leszakajtja